Sötét zsarolás a gangon

Kelemen Dániel a második emeleti lépcsőfordulóban torpant meg, miközben fentről Fekete úr dühös léptei dübörögtek. A zsebében meglódult a telefon rezgése – nem hívás volt, hanem egyetlen, jéghideg rendszerüzenet. A kijelző halvány fénye megvilágította verejtékező arcát: „A tegnap esti tranzakciót naplóztuk. Nincs visszaút.” Dániel torka elszorult. A titkos döntés, amellyel tegnap éjjel, a magányos hibrid műszak alatt megcsapolta a cég belső adatbázisát, most láthatóvá vált valaki más számára is.
Odalent, a Miri Csemege feletti gangon Erika rontott ki a sötétből, karján a síró csecsemővel. Arca az elfojtott dühtől és a fáradtságtól rángatózott, ahogy meglátta a táskákkal babráló Encit és a felelőtlen Bálintot.
– Bálint! Meddig akarsz még itt szerencsétlenkedni, miközben megfagyunk? – kiáltotta Erika, hangjában vágó éllel. A korlát mellett álló kis Miri dacosan, dühös tekintettel figyelte a felnőttek marakodását, kezében a sötétben is szorosan fogott dán mesekönyvvel.
A lenti lépcsőfokokról ekkor nehéz, bizonytalan léptek zaja hallatszott. Dr. Szabó András imbolygott fel a félhomályban, leheletén olcsó konyak szaga keveredett a szuterénből felszálló gázos bűzzel.
– Ha felrobbanunk, magával rántom az összes mocskos titkukat! – sziszegte a doki Bálint felé mutatva, miközben a kezében tartott gyógyszeres fiolák halkan koccantak. A ház feszült csendjében a lakók egymás lélegzetvételét is gyanakodva figyelték, miközben Dániel ujja tehetetlenül lebegett a telefon izzó képernyője felett.