A gázszagú csapda

– Egyetlen kapcsoló, egyetlen átkozott szikra, és az egész ház kirepül a Vászoly utcára! – ordította Tibor bá, mire a vasajtó mögött hirtelen elhalt a fenyegető morajlás. Az öreg villanyszerelő a gázszag miatt nem mert elektromos szerszámhoz nyúlni, inkább Dániel vállát megragadva a lépcső felé mutatott. – Szaladj fel Fekete úrhoz! Senki nem nyúlhat a biztosítékokhoz, míg le nem zárjuk a gázfőcsapot!
Bálint nem várt a többiekre. Bár a szuterénben rekedt ex-légiós néma csendje fojtogató volt, a férfi tudta, hogy a közvetlen veszély fészke fönn van a második emeleten. Radó Karesz lakásából még mindig égett műanyag szaga szivárgott, ahol a bukott rocker illegálisan rákötött Marshall erősítői túlterhelték és végleg leégették a hálózatot. Ahogy Bálint lihegve felért a sötét lépcsőfordulóba, a zseblámpa villanó fénye egy pillanatra megvilágította a folyosón pakoló Encát: a nő épp egy nehéz utazótáskát húzott be Nóra ajtóján, Andrea szótlan kíséretében.
A látvány élesebben hasított Bálintba, mint Szabó doki rendelői zsarolása vagy a pincéből felszálló gázszag. A tehetetlen düh teljesen elhomályosította az agyát: miközben otthon Erika kétségbeesve várt rá a síró csecsemővel, Enci tüntetően berendezkedett a lánytrió második emeleti fészkében, ügyet sem vetve a házat fenyegető katasztrófára.
– Karesz! Húzd ki a kábelt, te barom, mielőtt mind meghalunk! – dörömbölt Bálint a gitáros ajtaján, miközben fentről Fekete úr szigorú, kiabáló hangja visszhangzott a gangon. A lépcsőházban pattanásig feszült a levegő: a vaksötétben a lakók egymás rezdüléseit figyelték, miközben a puskaporos hordóként viselkedő pince felett egyetlen rossz mozdulat választotta el a házat a robbanástól.