Üzenet a homályból — új hang

Bálint képtelen volt megszólalni, mert a lépcsőház felől nehéz csizmák dobogása és Fekete úr kiabálása törte meg a nyomasztó csendet. Dr. Szabó résnyire nyitott ajtaján felizzott a rettegés, majd a zár éles kattanásával az orvos magára hagyta őt a sötét folyosón. Bálint egyedül maradt a fertőtlenítőszagú homályban, torkában a korom és a tehetetlen düh maró ízével.
Ezzel egy időben a második emeleti gang árnyékában Kelemen Dániel mereven bámulta a kezében derengő kijelzőt. A lépcsőházban gomolygó füst és a kintről beszűrődő szirénák moraja eltörpült amellett a hideg zuhany mellett, ami a telefonja képernyőjéről érte. Egy ismeretlen számról érkező üzenet bontakozott ki a sötétben: „Tudom, mit töröltél ki tegnap éjjel a hálózatból. A ház áramszünete sem törli a nyomokat.”
Dániel gyomra görcsbe rándult. Az adatelemzői kiégésből való elkeseredett kitörési kísérlete, a tegnap esti elhamarkodott, szinte vakmerő lépése nem maradt észrevétlen. A telefonját szorongatva óvatosan kinyújtotta a nyakát a korlát felett. Odalentről Bálint zseblámpás alakja látszott, amint a hatóságok elől próbálja elfedni kétségbeesését. Dániel lassan visszalépett a saját lakása felé; megértette, hogy a házat beborító káosz közepette az ő titka is ketyegő bombává vált.