Retesz a rendelő ajtaján

Bálint óvatosan megdöngette dr. Szabó rendelőjének gyanúsan vékony furnérlemez ajtaját, de az orvos belülről rátolta a biztonsági reteszt. A matt üveg mögött csupán Erika fel-alá lépkedő, elmosódott árnyéka látszott, ahogy a nyöszörgő csecsemőt próbálta csillapítani. A fojtogató fertőtlenítőszag keveredett a folyosón gomolygó égésnyomokkal, miközben dr. Szabó rekedt, szaggatott hangja szűrődött ki a faillesztéseken keresztül.
– Gondolkozz gyorsan, Bálint! – sziszegte az orvos odabentről, miközben a zár fémesen megreccsent a túloldalon. – Henrik félórán belül bekéri a kártyaadósságomat. Ha nem hozol nekem kétszázezer forintot kézpénzben, kinyitom ezt az ajtót, és személyesen adom át Encinek Erika terhességi papírjait meg a gyereket. Ne próbálj trükközni, nálam vannak a dokumentumok!
Bálint gégéje görcsbe rándult. A lépcsőház alsó fordulójában már feltűntek a kiérkező egyenruhások zseblámpáinak éles fénynyalábjai. Fekete úr emelt hangon terelte a hatóságot a kiégett főelosztó felé, Bálint pedig csapdába esett a sötét folyosón. Ha a rendőrök meglátják a rendelőben bujkáló lányt, vagy ha Szabó beváltja a fenyegetését, az egész élete kártyavárként omlik össze.
Odasent, a második emeleti gang hűvösében Kelemen Dániel némán lapult a korlát mellett. A kijelzőjén még mindig ott izzott a névtelen zsaroló üzenete, miközben a szomszédos ajtóból Köves Dezső bá lépett ki kényelmesen, kalapját igazgatva. Az öreg úr mit sem törődött a kavargó füsttel, csupán egy frissen pecsételt igazolást csúsztatott a zakója belső zsebébe. Dániel önkéntelenül hátrált egy lépést a saját küszöbe felé, de tekintete ráfonódott a földszinten álló Bálintra. Bálint halkan, kétségbeesett dühvel válaszolt a retesz mögé: „Megszerzem a pénzt. De ha bármit szólsz Encinek, kinyírlak.”