A zárt ajtó mögött — más fényben

A kapualj zűrzavarát és a gomolygó kormot kihasználva Erika egy takaróba pólyált csomaggal a karján surrant végig a sötét földszinti folyosón, egyenest dr. Szabó András rendelőjének üvegajtaja felé. Bálint azonnal észrevette a mozgást. Kiszakította magát a rendőrök és Fekete úr szorításából, majd kétségbeesetten rohant a nő után. Még éppen látta, ahogy Erika besurran a félhomályos váróterembe, mielőtt a zárszerkezet élesen kattant volna.
Bálint dühödten dörömbölt a matt üvegen.
– Nyisd ki, Erika! Ne csináld ezt! – kiáltotta fojtott hangon, miközben gyanakvón pillantott a lépcsőház felé, ahol a zseblámpák fénycsóvái még mindig a füstöt pásztázták.
A zár újra elfordult, de az ajtó csak egy résnyire nyílt ki. A felgyülemlett kártyaadóságoktól elcsigázott, izzadt dr. Szabó szeme villant meg a sötétben. Egyik kezében egy szülészeti igazolást szorongatott, a másikkal görcsösen markolta a kilincset.
– Csendesebben, te szerencsétlen! – sziszegte az orvos, és a hangjában bujkáló rettegés hirtelen gátlástalan zsarolásba csapott át. – Balog ügyvéd holnap reggel ráteszi a kezét a rendelőmre, ha nem fizetem ki a tartozásomat. Pontosan tudom, mi áll ezen a papíron, Bálint. Vagy szerzel nekem pénzt Balog kifizetésére, vagy ez az igazolás még ma este Enci kezébe kerül. Meglátjuk, mit szól majd a ház az eltitkolt gyerekedhez!
Bálint megdermedt a hűvös folyosón. A füst fojtogató szaga keveredett a rendelőből kiáramló éles fertőtlenítő bűzével, miközben megértette: a csapda végleg bezárult körülötte.