Sziréna a szűk átjáróban

A kapu előtt élesen felvisított a megkülönböztető jelzés, és a sötét kapualjban megjelent két egyenruhás alak, az élen Tormai Zoltán főtörzzsel, aki még éppen a mélyhegedű-tokját próbálta biztonságba helyezni a járőrautó hátsó ülésén.
Fekete Zoltán kapkodva próbált utat nyitni a hatóságnak, ám Bálint, a biztonsági őr, a hirtelen támadt pánikban reflexes mozdulattal terpeszkedett el a kapualjban.
– Álljanak meg! Ez magánterület, és a házban súlyos üzemzavar áll fenn! – kiáltotta remegő hangon Bálint, miközben kétségbeesetten próbálta eltakarni a fal mellett felmászni próbáló Melindát, valamint a szuterén felől gyanúsan bécsi pörkölésű kávéillatot árasztó Ricsit.
Dr. Balog Henrik kihasználta a torlódást, és hideg eleganciával Tormai főtörzs mellkasához nyomta a bőrtáskáját.
– Főtörzs úr, azonnal intézkedjen! Ez a villanyszerelő szándékosan akadályozza a szabad mozgásomat, miközben a folyosón ismeretlen eredetű, mérgező gázok gomolyognak!
– Milyen gázok, te jogi zseni? Ez kábelszigetelés meg a szomszéd csomagtartós öblítője! – üvöltött vissza Tibor bá a kapualj sötétjéből, miközben a feszültségmérőjét szablyaként forgatta.
Tormai főtörzs mélyet szippantott a fojtogató füstből, és szeme gyanakvóan megakadt a szuterénajtó alól kiszűrődő csokiillatú kormon.
– No, ki volt az a túlbuzgó lakó, aki hatósági intézkedést kért az áramlopásra? – kérdezte a rendőr, és a lámpájával egyenesen Fekete úr izzadt, kormos homlokára világított.