Ultimátum a tejüveg mögött

Bálint nem válaszolt Enci sürgető kérdésére. Egyetlen kitérő mozdulattal kiszabadította magát a lány szorításából, és szó nélkül lerohant a lépcsőn, egyenesen a földszinti magánrendelő felé. Enci értetlenül és dühösen kiáltott utána a korlátról áthajolva, de a férfi már a rendelő tejüveges faajtójának kilincsét rángatta.
Az ajtó zárva volt. Belülről kattant a másodzár retesze, majd Dr. Szabó András arca jelent meg a sárgás üveg mögött. Az orvos szeme vöröses volt a kialvatlanságtól és az alkoholtól, keze érezhetően remegett, ahogy résnyire nyitotta a szárnyat.
– Nyisd ki, Doki, ne csináld ezt! – sziszegte Bálint fojtott hangon, kétségbeesetten hátrapillantva a lépcsőforduló felé.
– Egy lépést se tovább, Bálint – felelte Szabó elhaló, de zsarolóan éles hangon. – Balog félórát adott. Ha nem fizetem ki a kártya- és tőketartozásomat, kényszerárverezi a rendelőt. Nincs más kiutam. Vagy előteremtesz nekem most félmillió forintot készpénzben, vagy kitárom az ajtót, és megmutatom Encinek meg a komplett házgyűlésnek ezt a gyereket. Meglátjuk, mit szól majd a menyasszonyod, ha megtudja, kivel lépsz le a műszakok alatt.
Mögötte, a vizsgálószék árnyékában Erika ült megrémülve, görcsösen magához ölelve a takaróba csavart csecsemőt. A gyermek halk nyöszörgése átszűrődött a résen.
A folyosó végén ekkor bukkant fel az idős Dr. Bordás András. Szatyrot szorongatva döcögött át a kövezeten, miközben gépiesen morogta magában a megszokott formuláit: „R egyenlő U per I, ezt minden tanulatlan embernek tudnia kellene ebben a házban...” A professzor fittyet hányva a feszültségre, elcsoszogott a lépcső felé.
Bálint gyomra görcsbe rándult. Szabó doktor tekintetében nem volt irgalom, csak a sarokba szorított ember vakrémülete. Bálint tudta, hogy a percei megszámláltak, mielőtt Enci leér a földszintre.