A könyvelő közbelépése

Erzsi néni határozott léptekkel toppant ki az első emeleti lakásajtó mögül, botjának fémes hegye élesen koppant a műkő padlón. A folyosó egy pillanatra teljesen elcsendesedett.
– Elég legyen a hiénázásból, Henrik! – sziszegte az idős asszony, és Balog ügyvéd felé mutatott remegő, de vádló ujjával. – Pontosan tudom, milyen papírokat csúsztatott át a közös képviselő pultja alatt, és azt is, honnan szerzi az opciós jogokat. Ha most nem teszi el azt a tollat, még ma délután felhívom a kamarában a régi ismerőseimet!
Dr. Balog Henrik arca egyetlen pillanatra megrándult, hideg eleganciája alatt meglátszott az ingerültség. Lassan visszahúzta a tollat belső zsebébe, majd megigazította az ingujját. Tudta, hogy a nyugdíjas könyvelő nem a levegőbe beszél.
– Ez még nem az út vége, Máté – jegyezte meg Balog halkan, majd anélkül, hogy a többiekre nézett volna, elindult a lépcsőn lefelé.
Máté megkönnyebbülten, de még mindig remegő kézzel gyűrte zsebre a fizetési felszólítást, és gépiesen elindult felfelé. Enci azonban nem mozdult Bálint mellől. Tekintetét a férfi arcára szegezte, miközben a rendelő bezárt ajtaja mögül fojtott neszek hallatszottak.
– Hallottam, amit Szabó doktor bentről kiabált – mondta Enci, hangjában most már elfojthatatlan haraggal. – Milyen félmillióról beszélt, Bálint? És mit keresett bent Erika a gyerekkel?