Ultimátum a rendelőajtóban

A kapualjban feszülő csendet a nehéz tölgyfa kapu éles nyikorgása törte meg. Erika surrant be a régen olajozott szárnyak között, karjában egy szorosan betakart csecsemővel. Sápadt volt, rémült tekintettel kerülte el a lépcsőházban állók figyelmét, s habozás nélkül a földszinti magánrendelő felé sietett. Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a nőt, és a korlátot átugorva, rohanva indult utána.
– Erika, várj! Ne menj be oda! – fojtotta magába a kiáltást a férfi, de elkésett.
Erika beslisszolt a tejüveges ajtón, dr. Szabó András pedig pillanatok alatt mögötte fordította el a kulcsot. Amikor Bálint tehetetlenül a kilincsre tenyérelt, a zár kattant, s az üveg mögött megjelent a kártya- és alkoholproblémáktól megviselt orvos borostás arca. Szabó rést hagyva nyitotta ki a szárnyat, de a testével elzárta a bejáratot.
– Egy lépést se tovább, Bálint! – sziszegte a doktor, idegesen sandítva a kapualj felé, ahol Balog Henrik még mindig Fekete Zoltánnak magyarázott. – A lány és a kölyök nálam biztonságban van, de ez neked sokba fog kerülni. Balog ma este beváltja a váltóimat. Nekem sürgősen készpénz kell.
Bálint torkát szorongatta a pánik.
– Nincs egy vasam sem, doktor! Könyörgöm, engedd ki őket!
– Akkor keress! – felelte ridegen Szabó. – Mert ha fél órán belül nem hozod a pénzt, felmegyek a másodikra, és Enci kezébe adom a babát. Meglátjuk, mit szól a menyasszonyod az eltitkolt gyerekedhez.