Töréspont a gangon

Molnár Máté elgyötört arccal bámulta a kezében ragadt névjegykártyát, de dr. Balog Henrik meg sem várta a szétesett fiatalember válaszát. Az ügyvéd hűvös magabiztossággal fordult sarkon, éppen akkor, amikor a lépcsőn lefelé igyekvő Fekete Zoltán melléjük ért. A szabálymániás közös képviselő a havi elszámolási mappáját szorította a hóna alá, és gyanakvó pillantással mérte fel a kapualjban uralkodó feszültséget.
– Zoltán, pontosan magát kerestem – lépett elé Balog, hangjában kimért, éles szigorral. – Ideje kiírni a rendkívüli közgyűlést. A befektetői csoportom teljes mellszélességgel támogatja a felújítási alap azonnali, negyven százalékos megemelését. A homlokzat és a gázhálózat állapota halaszthatatlan.
Fekete Zoltán szeme megvillant a vastag szemüvegkeret mögött. A felújítási alap növelése a szívügye volt, de Máté sápadt arcára pillantva pontosan tudta, mit jelentene ez az extra teher a törlesztőkkel amúgy is küszködő lakóknak. A második emeleti gangról Varga Nóra hajolt át a korláton, és éles, vágó hangon szólt le a földszintre:
– Maga nem a házat akarja felújítani, Balog! Csak meg akarja fojtani a lakókat, hogy olcsón felvásárolhassa az árverezett lakásokat!
Balog fel sem nézett, csupán a kesztyűjét igazította meg hideg fölénnyel. A magasban, a lépcsőforduló árnyékában Miri apró telefonjának kijelzője némán pásztázta az eseményeket, élőben közvetítve a feszült vitát a hálózatba.