Ultimátum a lépcsőfordulóban

Bálint hátrahúzódott a félemelet falához, miközben Erzsi néni szikár ujjai lassan elengedték a csuklóját. Kerekes Lívia ajtaja kattanva záródott be a sötétben, ám a folyosón rekedt feszültség mit sem enyhült. Balog Henrik elkeseredetten próbált átpréselődni Kovács Tibor mellett a lépcsőfordulóban, de az öreg villanyszerelő gázlámpájának imbolygó fényében szilárdan állta az útját, kizárva minden menekülési lehetőséget.
– Nem megy sehová, ügyvéd úr – morogta Tibor bá, szelepes lámpáját magasabbra tartva a sűrűsödő füstben. – Amíg le nem tisztázzuk, mi ég lent a főelosztónál, s mitől sziszegnek a kábelek, egy tapodtat sem mozdul a házból.
A kapualj felől ekkor nehéz, csikorgó léptek zaja törte meg a pince felől áradó morajlást. Fekete Zoltán toppant be a földszintre, csapzott hajjal, hóna alatt egy vaskos, sárga szegélyű mappával. A közös képviselő hangja végigvisszhangzott a szűk lépcsőorsón, elfojtva a lakók halk mormogását.
– Bejelentés érkezett a katasztrófavédelemtől és az építésügytől! – kiáltotta Zoltán, miközben a korlátba kapaszkodva sietett felfelé. – A szomszéd házból jelentették a gázszagot. Ha a hatóság emberei megállapítják az életveszélyt, vagy azonnali kényszerfelújítást rendelnek el csillagászati áron, vagy reggelre lezárják az egész épületet és mindenkit kilakoltatnak!
Enci összerezzent, amikor meghallotta Zoltán hangját, s ijedten tapadt Bálint karjára a sötétben. Ugyanekkor a félemelet sarkából hirtelen kék fény villant: a kis Miri a telefonjával élőben közvetítette a lépcsőházi drámát a kijelző hideg fényénél. Balog Henrik arca egy pillanatra teljesen elsápadt a kamera előtt, ahogy görcsösen próbálta kabátja alá rejteni a sárga csődeljárási iratokat.