Új arc a pultnál

A sötétségben, miközben Dániel a szuterén felé botorkált, a földszinti Miri Csemege elemlámpafényben úszó pultjánál Enci elkeseredetten próbálta elrendezni a leértékelt import kávékat. Bálint a bejárat mellett támasztotta a falat, arcán a biztonsági őrök jellegzetes, kiégéssel kevert dühével. A szakításuk óta Bálint látványosan mélyre süllyedt: a szokásos határozottság helyett most leginkább egy megsértett, borostás megfigyelő benyomását keltette, aki képtelen volt elfogadni, hogy Enci már nem az ő magánbirtoka.
Ekkor lépett be a boltba egy ismeretlen férfi. Fiatal volt, kopott bőrkabátos, de meglepően egyenes tartású és olyan fegyelmezett udvariassággal köszönt, ami a Vászoly utca 6. lakóiból már évtizedekkel ezelőtt kikopott. Egy doboz gyufát kért, ám miközben fizetett, túlságosan is behatóan faggatta Encit a ház eladó lakásairól meg a szuterén állapotáról. Enci szeme azonnal felcsillant; a férfi hűvös nyugalma valóságos oázisnak tűnt a lépcsőházi hisztéria és Bálint állandó morgása után.
Bálint szemei a féltékenységtől azonnal vérben forogtak. Éles, vágó léptekkel lépett közelebb, hogy felmossa a padlót az újonccal, ám az ismeretlen még csak meg sem rebbent. Egyetlen gúnyos, katonás pillantást vetett Bálint feszengő alakjára, majd elmosolyodott. Az új vevő ugyanis nem véletlenül kérdezősködött: a kisemmizett ex-légiós régi bajtársa volt, aki eltökélt szándékkal érkezett, hogy fészket rakjon ebben a kaotikus társasházban.