Pecsétes papírok a kapualjban

A Miri Csemege ajtajában lezajlott feszült villanás után Bálint dühe nem talált fogást az idegen fagyos nyugalmán, ám a folyosóra kitorpanó lakóknak hamarosan sokkal nagyobb bajuk támadt. Fekete Zoltán, a közös képviselő sápadt arccal, zseblámpát szorongatva lépett be a sötétbe borult kapualjba. Kezében két hivatalos, pecsétes papír zörgött: a szomszédos ház bejelentése nyomán kiérkező hatósági ellenőrök a pincéből szivárgó gázszag és a kiégett villanyhálózat miatt azonnali ultimátumot hagytak.
– Vagy kifizetjük a megemelt felújítási alapot még a héten, vagy lakatlanná nyilvánítják az épületet és kilakoltatnak mindenkit! – kiáltotta Fekete úr a lépcsőház homályába, miközben a hangja el-elcsuklott a szorongástól.
A sötét lépcsőfordulóban összegyűlt tömegből azonnal felcsaptak a dühös hangok. Dr. Bordás András botjával a kőlépcsőre csapott, arca vöröslött a petróleumlámpa pislákoló fényében.
– Ez felháborító! R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene, mielőtt lekapcsolják a hálózatot! Én még ettem a három hatvankörös kenyérből, de ekkora önkényeskedést még nem láttam! – dörögte az idős professzor.
A háttérben Kelemen Dániel a telefonja fagyos kijelzőjére pillantott, ahol az ismeretlen zsaroló újabb üzenete villant fel. Miközben a hatósági fenyegetés árnyéka a teljes házra ránehezedett, Dr. Balog Henrik hűvös, elégedett léptekkel közeledett a kapu felé.