Menekülés a szuterénbe

A léptek zaja elhalt Karesz ajtója előtt, de a dörömbölést megelőzte egy váratlan, kísérteties jelenség: Dániel zsebében éles rezgéssel villant fel a telefon kijelzője. A kékes fény rideg kontúrral vonta be a folyosón gyülekezők arcát. Gábor már a kilincset rángatta, Enci pedig ököllel verte a korhadt fát, de Dániel megtorpant. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett üzenet világított, egyenesen a tegnap éjszakai őrületre utalva.
'Tudom, mit másoltál le a cég szerveréről a felmondásod előtt. A fájlok nincsenek biztonságban. Ha nem akarod, hogy a holnap reggeli hatósági szemlénél ez is terítékre kerüljön, tíz perced van lehozni a másolatot a szuterénbe. R.'
Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnap esti titkos döntése – amellyel egyetlen kattintással akarta megsemmisíteni a múltját és megalapozni a menekülését – kiszivárgott. Kényszeresen nézett körbe a sötétben, hátha valaki őt figyeli a tömegből. Székely Ricsi lenne az? A szuterénből áradó jellegzetes, csempészett áruk és gázolaj keverékének szaga most fenyegetőbbnek tűnt, mint valaha.
„Mit bámulsz azon a szaron, Dániel?” – mordult fel Bálint, akinek éles, feszült hangja azonnal elvágta a csendet. Erika rémülten próbálta visszahúzni az őrt a lincshangulatú csoportból, de Bálint durván lerázta magáról a nő kezét: „Hagyjál most, Erika, ezt a barmot most rendezzük le!”
Eközben a lépcsőház alsóbb szintjéről dr. Bordás András dühös, rekedt kiáltása visszhangzott fel: „R = U/I, ezt még egy ilyen analfabétának is tudnia kellene! Tesla váltóáramát égették le ezek a semmirekellők!” Dániel azonban már nem hallotta a professzor dühöngését. Megfordult, és a fal mentén, némán csúszva elindult lefelé a koromsötét lépcsőfokokon, egyenesen a szuterén mélye felé.