Vászoly utca 6 · Kata Szikra
A halott ház és az induló lincshangulat
Kovács Tibor reménytelenül tapogatózott a főkapcsoló után a sötétben, de mielőtt elérte volna, egy mély, vibráló morajlás rázta meg a házat, mintha a föld mélyéből jött volna. A hang Karesz lakása felől erősödött, majd szikrák raja robbant elő több emeleti konnektorból, égett szigetelés szaga terjengett a fojtogató levegőben. Aztán egy utolsó, fülsiketítő robbanás rázta meg a falakat, és az egész Vászoly utca 6. egyetlen pillanat alatt merült teljes, halott sötétségbe. Már semmi sem pislákolt, semmi sem adott reményt: a ház elektromos rendszere végleg felmondta a szolgálatot.
Halálos csend telepedett a robbanás után, amit csak a lakók elfojtott sikolyai, zihálása tört meg. Bezeredi Melinda hangja elfulladt a torkán, Erika reszketve kapaszkodott Bálintba, aki maga is csak sűrűn vette a levegőt. Dr. Szabó András dühösen felhördült a vaksötétből, szavai éles pengékként vágtak a levegőbe. Etelka éles hangja vékonyan visított, Miri pedig átkozódott a káoszban, valami megmagyarázhatatlan bosszúért kiáltva.
Szabó Gábor, akinek idegrendszerét már rég kikezdte az állandó anyagi szorongás, most valami mély, zsigeri dühvel üvöltött fel. „Ez az! Ez volt az utolsó csepp! Kinyírta az egészet, a rohadék!” – ordította, és lépteit a hangja vezérelte Karesz lakása felé. Enci hangja is megkeményedett, benne azzal a határozottsággal, amit szociális gondozóként ritkán engedett meg magának. „Karesz! Mit csináltál már megint, te idióta?!” – fakadt ki.
Dániel, akinek a zsebében még mindig forrón égett a tegnapi titok és az ismeretlen üzenet súlya, érezte, ahogy a pánik átadja helyét valami sokkal veszélyesebb érzésnek. A düh, a tehetetlenség és a kilakoltatás réme egyetlen masszává olvadt benne. Érezte, hogy Gábor és Enci is elindultak a folyosón, és bár a sötétségben nem látták egymást, a lépteik szinkronba kerültek. Együtt, mintha egyetlen testté olvadtak volna, elindultak a második emeleten Karesz lakása felé. A Vászoly utca 6. levegője már nemcsak a füsttől, hanem a lakók kollektív, néma dühétől is fojtogatóvá vált.
Halálos csend telepedett a robbanás után, amit csak a lakók elfojtott sikolyai, zihálása tört meg. Bezeredi Melinda hangja elfulladt a torkán, Erika reszketve kapaszkodott Bálintba, aki maga is csak sűrűn vette a levegőt. Dr. Szabó András dühösen felhördült a vaksötétből, szavai éles pengékként vágtak a levegőbe. Etelka éles hangja vékonyan visított, Miri pedig átkozódott a káoszban, valami megmagyarázhatatlan bosszúért kiáltva.
Szabó Gábor, akinek idegrendszerét már rég kikezdte az állandó anyagi szorongás, most valami mély, zsigeri dühvel üvöltött fel. „Ez az! Ez volt az utolsó csepp! Kinyírta az egészet, a rohadék!” – ordította, és lépteit a hangja vezérelte Karesz lakása felé. Enci hangja is megkeményedett, benne azzal a határozottsággal, amit szociális gondozóként ritkán engedett meg magának. „Karesz! Mit csináltál már megint, te idióta?!” – fakadt ki.
Dániel, akinek a zsebében még mindig forrón égett a tegnapi titok és az ismeretlen üzenet súlya, érezte, ahogy a pánik átadja helyét valami sokkal veszélyesebb érzésnek. A düh, a tehetetlenség és a kilakoltatás réme egyetlen masszává olvadt benne. Érezte, hogy Gábor és Enci is elindultak a folyosón, és bár a sötétségben nem látták egymást, a lépteik szinkronba kerültek. Együtt, mintha egyetlen testté olvadtak volna, elindultak a második emeleten Karesz lakása felé. A Vászoly utca 6. levegője már nemcsak a füsttől, hanem a lakók kollektív, néma dühétől is fojtogatóvá vált.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- balint
- bezeredi-melinda
- dr-bordas-andras
- erika
- fekete-zoltan
- kelemen-daniel
- kovacs-tibor
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.