Új arc a kirakat előtt

Enci a Miri Csemege pultja mögött állt, és próbálta átrendezni a kávésdobozokat, de a keze megállt a levegőben, amikor Bálint sziluettje átderengve az üvegajtón megállt a járdán. A férfi tekintete sötét volt, a szakításuk óta felhalmozódott düh és tehetetlenség szinte vibrált körülötte. Nem lépett be, csak a küszöbről figyelte a nőt, mintha elszámoltatni készülne minden egyes mozdulatáért.
A csengő halk csilingeléssel jelezte az új vásárló érkezését. Egy ismeretlen lépett be: harminc körüli, egyenes tartású férfi, aki frissen nyírt hajával és rendezett fekete kabátjával élesen kilógott a kapualj fojtogató hangulatából. Kedvesen köszönt, majd míg egy üveg ásványvizet emelt le a polcról, kimérten faggatózni kezdett a házról, a kiadó lakásokról és a pincében zajló hatósági ellenőrzésről.
Enci akaratlanul is elmosolyodott. A férfi közvetlen, tisztelettudó fellépése üdítően hatott rá a folyosói zsarolások és Bálint nyomasztó jelenléte után. Bálint a kirakatüvegen át éles szemmel követte az idegen flörtölőnek ható kérdezősködését, s ahogy a férfi fizetés után kilépett az utcára, Bálint azonnal elé állt, vállát megfeszítve.
– Valami gond van, bajtárs? – kérdezte a jövevény nyugodtan, méregetve Bálint agresszív tartását.
A megszólításra Bálint megtorpant. Az idegen kimért mozdulataiban volt valami katonás fegyelem – pontosan olyan, mint amit az udvari szuterénben megbúvó ex-légiósnál látott hetekkel ezelőtt. A nyitott kapualjból Dr. Bordás András kioktató hangja szűrődött ki a váltóáram alaptörvényeiről, de Bálint csak az új férfi hideg tekintetét figyelte, s hirtelen megértette, hogy a jövevény nem véletlenül keres eladó ingatlant ebben a házban.