A rendelő retesze — új hang

Bálint még fel sem dolgozta az ismeretlen férfi katonás megszólítását, amikor a sötét kapualjból Erika lépett elő, karján a jól betakart, síró csecsemővel. A nő riadt pillantást vetett a kirakatüveg mögött álló Encire, majd tehetetlen pánikban a földszinti rendelő felé vette az irányt.
Bálint sűrű káromkodást mormolva fordult meg, otthagyva az idegent, és Erika után iramodott.
– Erika, állj meg! Mit művelsz? – sziszegte halkan, ahogy átszelte a nyirkos folyosót.
A nő nem válaszolt, csak benyitott a rendelőbe. Bálint épp a nyomában csúszott be a szűk résen, mielőtt a nehéz tölgyfa ajtó csattanva bezárult volna. A retesz kétszer fordult a zárban.
Dr. Szabó András az íróasztala mögött ült, remegő kézzel tolva félre egy üveg szilvapálinkát a bontott kártyapakli mellől. A mennyezeti lámpa pislákolt, a ház villamos hálózata csikorgó zúgással ingadozott a falakban – Bordás professzor valahol fent épp Teslát emlegetve oktatta ki a szomszédokat a túlhálózati veszélyekről.
– Csendesebben, fiam – szólalt meg Szabó rekedten, és az ajtónak vetette a hátát. – Ha Balog Henrik megtudja, hogy itt vagytok, vége a játéknak.
– Engedd ki Erikát! – lépett közelebb Bálint megfeszült izmokkal.
– Dehogy engedem – vigyorgott fanyarul az orvos. – Balog estig akarja a pénzét. Ha nem fizetek, kinyír. Úgyhogy te most szépen megszerzed nekem a hiányzó összeget. Mert ha nem, fél órán belül átsétálok a boltba Encihez, és megmutatom neki a gyerek iratait. Meglátjuk, mekkora lesz a szerelem, ha kiderül az eltitkolt fattyad.