Új arc a csemegepultnál

A kaotikus éjszaka után az áramszünet okozta feszültség lassacskán megült a falak között, de a levegő továbbra is puskaporos maradt. Másnap reggel Enci a Miri Csemege pultja mögött próbálta rendbe szedni a gondolatait. A Bálinttal való végleges szakítása óta minden nap egyetlen elhúzódó küzdelem volt, ráadásul a férfi ahelyett, hogy felvállalta volna a felelősséget, egyre mélyebbre süllyedt a gyanakvás és a düh mocsarában.
Ahogy Enci a friss árut pakolta a polcokra, a bolt üvegajtaja halk csilingeléssel nyílt ki. Egy ismeretlen, harmincas éveiben járó férfi lépett be: kimért mozdulatok, egyenes tartás és átható tekintet jellemezte. Nem a szokásos kapkodó vevő volt; figyelmesen végigmérte az üzletet, majd barátságos, mély hangon megszólalt. Érdeklődni kezdett a ház eladó lakásairól, s a kérdései meglepően pontosak, szinte katonásan céltudatosak voltak. Enci önkéntelenül is elmosolyodott – a férfi jelenléte különös, megnyugtató biztonságot árasztott a fojtogató lépcsőházi intrikák után.
A szemben lévő kapualjból azonban szúrós szempár követte minden mozdulatukat. Bálint a korlátnak támaszkodva figyelte a jelenetet, s a féltékenység éles görcsként markolt a gyomrába. Mikor felismerte az idegent, az arca elfehéredett: a férfi nem volt más, mint a szuterénben élő ex-légiós régi bajtársa. A jövevény nem véletlenül bukkant fel a Vászoly utcában – és jelenléte új, veszélyes hullámokat vetett a ház amúgy is törékeny egyensúlyán.