Tűzvédelmi paragrafusok

Dániel zárat kattanó ajtajának visszhangja még ki sem hunyt a fordulóban, amikor a negyedik emelet felől kimért, nehéz léptek kopogtak lefelé a műkő lépcsőfokokon. Fekete Zoltán érkezett, kezében a megszokott, keményfedeles csíptetős mappájával. A közös képviselő jéghideg tekintete azonnal megtalálta a másodiki folyosórészen lerakott, félig kinyílt kartondobozt és Máté átizzadt futártáskáját, amit a fiú a korlátnak támasztott.
– Molnár úr – csendült Fekete Zoltán metsző, száraz hangja, amelyben nem volt helye elnézésnek. – A tűzvédelmi szabályzat Tizenkettes pontja világosan tiltja a menekülési útvonalak eltorlaszolását. Kétszáz literes űrtartalom felett a folyosón tárolott csomag rendkívüli bírságot von maga után.
Máté kimerült, riadt arccal nyúlt a táskája után. Sablonos bocsánatkérése fennakadt a torkán, miközben Erika a nyitott ajtó mögül, feszült csendben figyelte a jelenetet. Fekete úr nem várt válaszra: teátrális mozdulattal tépett le egy sárga, öntapadós figyelmeztető cédulát a mappájáról, és kíméletlenül rásimította a vakolatra, épp a lépcsőházi kapcsoló mellé.
A feszült csendet a szuterén felől érkező kávéillat törte meg. Székely Ricsi bukkant fel a fordulóban, hóna alatt egy bontatlan karton osztrák pörköléssel.
– Nyugi, Zoltán bá, nem ég a ház! Inkább igyon egy jó feketét, ezt most hoztam a határról – villantotta rá gúnyos mosolyát, de a közös képviselő egyetlen szigorú szempillantással hűtötte le a próbálkozást. Zoltán elégedetten végigsimította a frissen felragasztott papírt, majd szótlanul folytatta az útját lefelé, mintha a szabályok puszta betartatása tartaná még össze a Vászoly utca 6. roskadozó falait.