Túlterhelés a sötétben

Dániel a sötét előszobában állt, ujjai görcsösen szorultak a telefonra. A névtelen fenyegetés szavai beleégtek a retinájába, de mielőtt teljesen átadhatta volna magát a bénító paranoiának, a szomszéd fal túloldaláról alacsony frekvenciájú morajlás indult meg. Radó Karesz megint részegre itta magát, s a falakat rázó Marshall erősítőjét a maximális hangerőre tekerte. A bukott rocker nem sejtette, hogy az illegálisan megcsapolt hálózat, amit Bendi hetedik emeleti bányászgépeire kötött rá, már így is a végsőkig túl volt terhelve.
Miközben Fekete Zoltán szokás szerint a folyosón ellenőrizte a ház rendjét, a másodikon egyetlen pillanat alatt elszabadult a pokol. Éles szikrázás kíséretében fülsiketítő elektromos csattanás rázta meg a villanyóra-szekrényt, s a teljes épület koromsötétbe borult. A hűtők elnémultak, az égett műanyag szaga azonnal elárasztotta a lépcsőházat, s a vaksötétben kitört a pánik.
– Mi a fene történt?! – üvöltötte Várkonyi Gábor az első emelet kivilágítatlan homályából, miközben gyanakvó szomszédok léptei verődtek vissza a hideg betonfalakról. Enci zseblámpával a kezében rontott ki a folyosóra, Dániel pedig a fenyegető üzenetet egy pillanatra elfeledve lépett ki a résnyire nyitott ajtaján. Karesz ajtaja előtt másodpercek alatt pattanásig feszült a hangulat, ahogy a dühös lakók öklei elkezdték verni a kopott fát.