Tudományos tétel a postaládáknál

Bálint tehetetlen dühében sarkon fordult, és kimasírozott a csemegéből egyenesen a földszinti kapualjba, ahol a postaládák sora alatt máris kialakult a reggeli lakossági gócpont. Dr. Bordás András épp Mátét tartotta sakkban egy kinyitott közüzemi borítékkal a kezében.
– Fiatalember, jegyezze meg: R az U per I, de ebben a házban az intelligenciafokozó feszültség a nullához konvergál! – dörögte a professzor olyan fenséggel, mintha az MTA katedráján állna. – Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve, de amit Karesz művelt az erősítőjével, az fizikai szentségtörés!
Máté rémülten próbált hátrálni a bedobónyílások felé, ám balról Dr. Balog Henrik vágta el az útját, aki hűvös eleganciával jegyzetelt a felújítási alap hiányáról. Ugyanekkor viharzott le a lépcsőn Kerekes Lívia, táskájában a Dr. Szabó rendelőjéből származó, gyanúsan halmozott nyugtatóreceptekkel. A kapualj szűk térében senki sem tudta elkerülni a másikat.
Az emeleti korlátnál Marietta fojtott lélegzettel figyelte anyja zaklatott mozdulatait, miközben Bálint akkorát csapott a saját postaládájára, hogy a rézfedél akkorát csattant, mint egy puskalövés.
– Itt mindenki megőrült? – horkant fel a biztonsági őr.
– Nem megőrült, kedvesem, csak a fizika és a morál törvényei egyszerre omlanak össze – igazította meg a szemüvegét Bordás professzor. – Jelenleg az egyetlen intelligens struktúra ebben az épületben a pincei penészgomba-kolónia.