Új arc a pult előtt

Másnap reggel a Miri Csemege pultja mögött Enci a számlákkal küzdött, miközben az épületben még mindig az éjszakai áramkimaradás utóhatásai érződtek. A nyitott ajtón át tisztán belehallatszott a lépcsőházi zaj: dr. Bordás András épp az emeleten gesztikulálva magyarázta egy szomszédnak, hogy ha Nikola Tesla látná a ház vezetékeit, sírva fakadna, és bezzeg a 3,60-as kenyér idején még volt feszültség a rendszerben. Enci próbált félretolni minden gondolatot a Bálinttal való szakításáról és a sötétben lezajlott drámáról, de a fáradtság a szemhéjára nehezedett.
Ekkor nyitott be a boltba egy ismeretlen, harmincas éveiben járó, jókötésű férfi. Nem a szokásos lakók megfáradt, gyanakvó lépteivel érkezett: mozgása határozott volt, mosolya pedig meglepően közvetlen. Egy kávét kért, majd miközben Enci a géppel bajlódott, a férfi könnyed hangon érdeklődni kezdett a házban lévő eladó lakásokról. Ahogy Enci rálátott a férfi nyílt tekintetére és mély hangjára, óvatlanul elpirult. Régen érzett már ilyen önfeledt, meleg figyelmet, ami egy pillanatra kiszakította a Vászoly utca nyomasztó falai közül.
A kapualj felől érkező Bálint pont ebben a pillanatban lépett be a csemegébe. Tekintete azonnal rátapadt a pultnál álló idegenre és Enci zavart mosolyára. A féltékenység és a tegnap esti megaláztatások miatti düh egyszerre csapott fel benne. Bálint vállal meglökte a férfi karját, amikor a pult mellé lépett, és éles, fenyegető hangon vonta kérdőre az idegent, hogy mit keres a házban. Az új jövevény azonban meg sem rezzent; nyugodtan végigmérte a biztonsági őrt, majd halkan megjegyezte, hogy a szuterénban lakó ex-légiós régi bajtársa, és kifejezetten az ő ajánlására érkezett ingatlant nézni. Bálint torkán akadt a szó, miközben Enci kérdőn és elutasítóan nézett volt párjára.