Torzítás és teljes sötétség

Ricsi alig reteszelte el a belső udvarra nyíló ajtót, a második emelet magasságából máris olyan fülsiketítő torzított gitárriff robbant ki, mintha egy éhes bivalycsorda szabadult volna el a szűk lépcsőházban. Karesz, a korhadt rockzene önjelölt apostola elérkezettnek látta az időt, hogy bebizonyítsa: a kilencvenes évek nem haltak meg, csupán maximumra kell tekerni a hangerőt.
A gond csak az volt, hogy a súlyos Marshall erősítő nem a normál hálózatból szívta a kraftot, hanem a gyanútlan Sipos Bendi nyolc darab, éjjel-nappal izzó kriptobányász gépének illegális leágazásáról. A vintage rock és a digitális kapzsiság abszurd találkozása pontosan három másodpercig bírta a terhelést.
Egy látványos, kékesfehér villanás kíséretében a főkapcsoló szikraesőt szórt a villanyórát vizsgáló Fekete Zoltán arcába, majd a ház egyetlen drámai pukkanással borult teljes vaksötétségbe. A kényszerárverési papírt zsebébe gyűrő Bálint és Melinda a szűk átjáró falához lapulva hallgatta, ahogy a sötétben azonnal elszabadult a pokol.
– Nikola Tesla most forog a sírjában! R egyenlő U per I, hát senki nem tanult fizikát?! – ordította Dr. Bordás András a félemeletről, miközben a korlátnak ütközött.
A lépcsőházban pillanatok alatt lincshangulat kerekedett. Dániel kétségbeesetten próbált világítani a telefonjával, Szabó Gábor a biztosítéktáblát követelte, Enci pedig ököllel vert a gitáros ajtaján. A kaotikus üvöltözést csak Erzsi néni hangja vágta át, aki a sötétség nyújtotta anonimitást kihasználva nyíltan rikoltotta a folyosóra Bálint barna borítékját és Lívia pult alatti tablettáit.