Rettegés a kijelző fényében

A lépcsőházi zűrzavar kellős közepén Dániel a falnak támaszkodva nyúlt a zsebébe. A telefonja halkan megrezrent, a kijelző hideg kékes fénnyel világította meg sápadt, verejtékes arcát. Egy névtelen számról érkező, rejtjeles üzenet villant fel a képernyőn, s a gyomra azonnal görcsbe rándult. A tegnap késő esti, elhamarkodott döntése jutott eszébe – a titkos lépés, amiről azt hitte, senki sem szerzett tudomást. Pontosan megértette a fenyegető sorok subtextjét: ha a tegnap éjszakai akciója kitudódik, az végleg romba dönti az életét.
Pár lépéssel lejjebb, a korlát homályában Dr. Balog Henrik lapult, zakója hajtókáját idegesen szorongatva. Az ügyvéd lélegzete szaggatott volt; a kapu előtt megálló hatósági autó híre és a tegnap esti ügy árnyéka mély rettegéssel töltötte el. Mellette Dr. Szabó András támaszkodott a vakolathoz, remegő kézzel kutatva a zsebében némi maradék tabletta után, hátha elnyomhatja a rá törő pánikot. Fekete Zoltán ma is kora reggel óta körbejárt a házban, de az ő bürokratikus szigora most eltörpült a kapualjból beszűrődő veszély mellett.
A szuterén felől a kisemmizett ex-légiós fojtott, éles szitkozódása visszhangzott fel a lépcsőpihenőig. A sötétben rejtőzködő férfi bosszúvágytól égve hallgatta a felette elszabaduló zűrzavart. Dániel kényszeresen ellenőrizte a lépcsőforduló árnyait, miközben ujja a kijelző felett remegett, tudva, hogy a tegnapi titok visszavonhatatlanul utolérte őket.