Paktum a lépcsőpihenőn

Dr. Balog Henrik a fal sima vakolatát tapintva feljebb lépkedett, végleg elszakadva a korlát szorításától. A benne bujkáló szorongást szinte másodpercek alatt felváltotta a megszokott, jéghideg számítás. A pihenőnél rátalált Fekete Zoltánra, aki a kapualjból felhallatszó zörejeket figyelte szigorú, komor arccal.
– Zoltán – lépett mellé az ügyvéd, s hangja olyan halk volt, mint a száraz papírsusogás. – A mostani áramkimaradás a legjobb hivatkozási alap. Be kell nyújtania a rendkívüli felújítási alap megemelését. Ha a lakók ellenállnak, én jogilag ingyen megtámasztom a határozatot.
A közös képviselő közelebb húzta magát a falhoz, szemeit szűkítve méregette Balogot.
– Ez végleg a csőd szélére sodorja a gyengébbeket – suttogta Zoltán, miközben a szuterén felől az idegenlégiót megjárt lecsúszott lakó dühös morgása szűrődött fel. – A harmadikon Mátéék a lakáshitellel már így is alig bírják a hónapot. Bianka tegnap is a fizetési elmaradások miatt sírt a folyosón.
– Akkor majd feladják – felelte Balog villanásnyi, gúnyos mosollyal. Szeme előtt már a megszorult fiatalok lakása lebegett, amelyet a felhalmozódott adósságok után kényszerárverezésen áron alul kaparinthat meg. – A ház stabilitása az első, nem igaz? Lépjen most, amíg mindenki retteg a hatóságtól!