Kényszerű szembesítés

A sötét folyosó árnyai között Bálint a fali lámpa hideg, holt üvegére támaszkodott. A telefonja kijelzője vibrálva villant fel a zsebében, de mielőtt előhúzhatta volna, egy kemény kéz szorított rá a csuklójára. Erika lépett ki az emeleti beugróból. Szemeiben düh és nyers elszántság szikrázott a sötétben, légzése akadozott a felgyülemlett feszültségtől.
– Nem hagyhatod figyelmen kívül, Bálint – sziszegte Erika fojtott, szinte fenyegető hangon, közelebb hajolva a férfihoz. – A teszt pozitív lett, és az áramszünet sem tünteti el a valóságot. Vagy elmondod Encinek még ma éjjel, vagy én lépek helyetted.
Bálint gyomra görcsbe rándult. A háttérben a lépcsőház mélyéről Dr. Szabó András szaggatott, nehéz léptei hallatszottak; az orvos a falat tapogatva próbált lejutni a földszinti rendelőjébe, miközben rettegve motyogta magában a saját adósságai miatti szorongásait. Tormai főtörzs esti látogatásáról és Erzsi néni figyelő tekintetéről semmit sem tudtak, de a ház légköre fojtogatóbb volt, mint valaha.
– Ne csináld ezt itt! – horkant fel Bálint, megpróbálva elhúzni a karját, de Erika szorítása nem engedett. A karrierje, a munkahelyi pozíciója és a magánélete egyszerre forgott kockán. – Időt kell nyernem, megérted?
– Nincs több időd – vágott közbe Erika, s hangjában elszabadult a felhalmozott harag. – Holnap be kell mennünk a szolgálatba. Ha ott nem tisztázod a dolgot, a felettesünk előtt fogom megtenni a bejelentést. Válassz: a kényelmes hazugságaid, vagy a saját gyereked!