Tepertős pogácsa és fojtott pletyka

Bálint óvatosan, lopakodó üzemmódban próbált elosurranni a kiselosztónál még mindig Ohm törvényét emlegető Bordás professzor és a vörösödő fejű Fekete Zoltán mellett. A nadrágjában rezgő telefon már a harmadik combizmát zsibbasztotta el Erika kitartó hívásai miatt, ám ekkor az egyes lakás ajtaja hirtelen résnyire nyílt, és kinyúlt egy szikár, csipketerítő illatú kéz.
– Pszt, Bálintka! Jöjjön csak közelebb, amíg a házmester úr a fizika oltárán áldozza fel a maradék tekintélyét! – sziszegte Erzsi néni, és olyan gyakorlott mozdulattal rántotta be a fiatalembert az előszobába, mint egy veterán határőr a gyanús elemieket.
Az idős asszony az ajtó mögött álló, alacsony wattkategóriás éjjeliromantika fényében méregette a biztonsági őrt, majd sokatmondóan a barna borítékra pillantott.
– Maga azt hiszi, hogy titokban tart bármit is ebben a lépcsőházban? – kacsintott fanyar mosollyal. – A szuterénes Ricsi nemcsak osztrák öblítőt hozott a csomagtartóban, de láttak egy szőke nőt is a gyerekkel a garázssoron. Ráadásul Szabó doktor épp most könyörög a hatos előtt Líviának receptekért, mert Balog ügyvéd úr lent várja a sötétített üvegű kocsijában. Szóval ha a borítékban nem a jövő évi közös költség van, jobb, ha gyorsan eltünteti!
Bálint nagyot nyelt, miközben Erzsi néni egy doboz tegnapi, szikkadt tepertős pogácsát nyomott a kezébe ártatlan mosollyal, ami mögött ott lapult a házépítés óta felhalmozott összes zsarolási potenciál.