Metsző szavak a korlátnál

Dr. Bordás András az első emeleti lépcsőfordulóban állta útját a felfelé törekvő közös képviselőnek. A nyugdíjas mérnök kopott, de élére vasalt zakójában úgy tekintett Fekete Zoltánra, mint egy szigorú vizsgáztató a bukásra álló hallgatóra.
– Zoltán úr, a fizika törvényeit nem lehet piros szegélyű papírokkal felülírni! – harsogta az öregúr, és mutatóujját kioktatóan a magasba emelte. – R = U/I, ezt minden józan embernek tudnia kellene! Ha maga hasraütésszerűen lekapcsolja a köröket, a keletkező feszültségcsúcs nem a bírságot fogja behajtani, hanem az egész ház transzformátorát égeti ki.
A korlát mögül felnéző Marietta, a másodéves vegyészhallgató halk, de metsző precizitással tette hozzá:
– És ha a földszinti rendelőben leáll a hűtés, a hőérzékeny készítmények két órán belül lebomlanak. Az nem ellenőrzés lesz, hanem gondatlanság.
A folyosó ritka, tudományos pillanata csípős csendet hagyott maga után, de Fekete arcán a düh csak tovább mélyült. Ekkor lépett ki a másodikon Bálint. A biztonsági őr kabátja belső zsebéhez szorította a kezét, ahol a vaskos, gyanús barna boríték lapult. A nadrágzsebében szüntelenül, fojtottan rezgett a telefonja – Erika nem hagyta annyiban a dolgot.
Erzsi néni az egyes lakás résnyire nyitott ajtajának sötétjéből figyelte a férfit. Az idős asszony szemében bujkáló rettegés elárulta: pontosan sejti, mi van a borítékban, és mit hozhat a holnap reggeli ellenőrzés.