Teljes sötétség

Nóra még hátrébb húzódott, próbálva elnyelni a rá szegeződő tekintetek súlyát, amikor hirtelen egy éles, pattanó hang hasított a sötétbe a mélyből, a földszint irányából. Ezt egy pillanatnyi néma csend követte, majd a lépcsőház eddig is gyér fénye – az a kevés is, ami a szomszédos ablakokból vagy egy-egy távoli zseblámpából szűrődött be – teljesen eltűnt. Abszolút sötétség borult mindenkire, mintha az egész épület belélegezve tartotta volna a levegőt.
Egy-két elfojtott felkiáltás hallatszott, majd Tibor bá morgós hangja törte meg a némaságot, ahogy a földszinti lakásának ajtajánál motoszkált. „Na, ez még hiányzott! A főkapcsoló… már megint! Ki az a hülye, aki megint bekapcsolta az erősítőjét?” – dörögte, anélkül, hogy tudta volna, kik vannak a folyosón. Léptei zörögtek, ahogy a pincébe vezető lépcső felé indult, a zseblámpája fénye alig-alig pislákolt.
Bálint döbbenten nézett körül a koromfekete homályban, a tegnap esti titok és Balog Henrik ügyei még élénkebben lebegtek a levegőben, mint valaha. Az ex-légiós szemei izgatottan villogtak, minden új eseményben egy lehetséges nyomot látott. Dr. Bordás András sóhajtva próbált a sötétben tájékozódni, kezével a falat tapogatva, miközben Erzsi néni elégedetten hunyorított, mintha a sötétség csak felerősítené a saját belső látását.
A feszültség tapinthatóvá vált, a ház nemcsak áram nélkül maradt, hanem mintha az idegei is felmondták volna a szolgálatot. A „váratlan műszaki hiba” pont kapóra jött ahhoz, hogy a már felizzott gyanakvás és a lappangó titkok még mélyebben belemasszírozódjanak a lakók tudatába. A zaj, amit Karesz erősítője okozott, most már az egész házra kiterjedő problémává nőtte ki magát, és Tibor bá morgása újabb bejelentés rémével fenyegetett a hatóságok felé.