Az éjszakai alkudozás a rendelőben

A hirtelen, teljes sötétség még a levegőt is sűrűbbé tette. Nóra megtorpant a lépcsőfordulóban, karjaival a semmibe kapálózott, miközben a rá szegeződő tekintetek immár a vak homályban is égettek. A koromsötétben minden tájékozódását elvesztette, csak a szívverését hallotta dörömbölni. Ekkor egy halk nyikorgás ütötte meg a fülét, majd gyors, sietős léptek zaja hallatszott lentről, a földszintről. Bálint, akinek a szeme már kezdett alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, meglátta Erika halvány sziluettjét, amint sietve elosont a sötétben, kezében egy takaróval, amelyben valami gyanúsan gömbölyű rejtőzött. A tegnap esti titok árnyéka most fizikailag is megjelent, sürgető valósággá vált.
Bálint azonnal tudta, hová tart a lány. Erika sietős léptekkel a ház földszintjén lévő, kissé leharcolt magánrendelő felé vette az irányt. Dr. Szabó András táblája a gyér utcai világítás fényében alig volt látható, de Erika nem tévedt el. Bálint utána iramodott, a lépcsőház sivító sötétjében lépcsőfokokat ugorva, ám mire leért a földszintre, Erika már becsúszott a rendelő ajtaján. Bálint éppen megpróbálta volna betolni az ajtót, amikor az bentről, egy hirtelen, elszánt mozdulattal, elé záródott.
Dr. Szabó, az alkoholista kártyás háziorvos, a rettegés olvasható volt az arcán, még a zseblámpa remegő fényénél is. Vékony, verítékes ujjaival szorította az ajtófélfát. Erika mögötte állt, sápadtan, egy takaróba bugyolált csecsemővel a karjában. A gyermek halk nyöszörgése áttört az ajtó repedésein. „Bálint… mi a fenét akarsz?” – suttogta Szabó, hangja rekedtes volt a félelemtől és az iszaptól. „Ez nem egy nyílt ház, főleg nem ilyenkor!”
Bálint a kilincsre meredt, kétségbeesetten. „Hagyjon bemenni, doktor! Ez az én gyerekem!” Szabó hirtelen keményebbé vált, a félelem dacára a zsaroló azonnal meglátta a helyzetben rejlő lehetőséget. „Az? Lehet. De ha nem szerzel nekem holnap reggelig pénzt Dr. Balog Henriknek, hogy kifizessem az adósságom, akkor ez a gyerek – és az egész titok – az egész ház elé kerül. Főleg Enci elé. Azt hiszem, az ő haragja sokkal nagyobb lesz, mint Balog úré.”
Az ajtó végleg bezáródott, a zárak kattanása visszhangzott a folyosón, mintha egy végzetes döntés pecsétje lett volna. Bálint kint maradt a sötétben, tehetetlenül, miközben bentről a csecsemő halk sírása és Erika elfojtott zokogása szűrődött ki. A lakásajtók mögött, a sötétség leple alatt, a lakók figyelő tekintetei fúródtak a folyosóba. Az áramszünet nem eltakart, hanem felerősített mindent. Valahol a mélyben, a szuterén felől, halványan beszűrődött egy furcsa, de ismerős, édeskés illat, mintha valaki éppen valami különleges, külföldi kávét főzne – egy apró, szürke zónás jele annak, hogy a ház mélyén az élet a maga különös módján tovább zajlik.