Szövetség a pult alatt

Odalent a földszinten, a Miri Csemege hátsó raktárajtajának árnyékában Szilágyi Marika óvatosan engedte le a műanyag rekesz fedelét. Székely Ricsi épp akkor emelt ki a kocsija csomagtartójából két nehéz kartondobozt, amelyekből tömény osztrák kávé és márkás öblítők illata csapott ki a nyirkos folyosói levegőbe. Ricsi a tőle megszokott lazasággal vigyorgott, de a mozdulataiban ott bujkált az óvatosság: Fekete Zoltán szigorú előírásai és a folyamatosan emelkedő közös költség miatt a ház lakói lassan a teljes csőd szélére sodródtak.
– Ezt Mátééknak félrerakod, Marika néni – mondta halkan Ricsi, miközben a pult alá tolta a dobozokat. – A harmadikon már a borítékokat sem merik kibontani Biankával. Ha nem kapják meg féláron a háztartási cuccokat, jövő hónapban nem tudnak törleszteni.
Marika néni bólintott, és gyors mozdulattal letakarta a szállítmányt egy tiszta konyharuhával. A pult alatti paktum nem a profitról szólt, hanem a szomszédok túléléséről. Míg odent, a másodikon Dániel a bezárt ajtó mögött a névtelen fenyegetéstől rettegett, a földszinti félhomályban a szürke zóna szolidaritása szövődött újjá a megélhetési présbe szorult lakók között.