Összezárt feszültség a lépcsőházban

A másodiki lakás csendjében Dániel a monitor hideg kék derengésében állt, miközben a telefon kijelzőjére égett mondat újra és újra átfutott az agyán. A bezárt ajtón át beszűrődő lépcsőházi neszek most sokkal fenyegetőbbnek hatottak, mint bármikor korábban. A ház betonfalai magukba szívták a lakók szorongását, miközben az eladósodott szomszédok léptei pattanásig feszítették az amúgy is törékeny békét.
Odalent a félemeleti fordulóban Köves Dezső állt meg egy pillanatra, kalapját dühösen a homlokába húzva. Éles, szikrázó pillantást vetett a szuterén felől felbukkanó Ricsire.
– Balog megint ott ólálkodik a földszinten – sziszegte Dezső bá, ujjait görcsösen ráfonva a táskája pántjára. – A hiányzó papírokat keresi, de tőlem egy árva pecsétet sem kap.
Ricsi dühösen törölte meg olajos kezét egy ronggyal, miközben Ida a Miri Csemege félhomályos ajtajában állt karba tett kézzel.
Ida tekintetéből nyílt harag sugárzott: a lakáshitel-csapda és Balog Henrik gátlástalan terjeszkedése már az egész házat fojtogatta. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében, jéghideg kimértséggel lépdelt lefelé a lépcsőn, fittyet hányva a felé irányuló gyűlöletre. A Vászoly utca 6. lakói egyetlen lassan robbanó feszültséggé tömörültek a zárt ajtók homályában.