Szorító paktum a rendelőben

Bálint nem várta meg, amíg Enci magassarkújának koppanása eléri a földszinti kőlapokat. Egyetlen gyors mozdulattal visszalépett dr. Szabó rendelőjébe, és magára rántva az ajtót, kattanásig fordította a kulcsot a zárban. Kintről még behallatszott Erzsi néni csípős megjegyzése arról, hogy Tormai főtörzs ma este feljár hozzá „hivatalos ügyben”, de a hang elenyészett a vastag tejüveg mögött.
A vizsgálóasztal mellett Erika állt, szorosan magához ölelve a nyűgösködő csecsemőt. A lány szeme tágra nyílt a félelemtől, ahogy Bálint izzadt homlokát és a zárt ajtót figyelte. Szabó doktor az íróasztala mögött ült, sárgult ujjai között egy olcsó golyóstollat pörgetve. Az orvos arca szürkés volt a kimerültségtől; a kártyaadósságok és dr. Balog Henrik kényszerárverési ultimátuma lefejtették róla az utolsó adag szakmai méltóságot is.
– Ne bámulj így rámnak, Bálint – sziszegte az orvos, miközben gúnyos fintorral az asztalra csapta a tollat. – Balog Henrik holnap reggelig adott haladékot, különben ráteszi a kezét az ingatlanra. Nekem már mindegy. Vagy szerzel nekem elég készpénzt az ügyvéd kifizetésére, vagy most azonnal kinyitom ezt az ajtót, és személyesen mutatom be Encinek meg az egész háziközösségnek a szeretődet és az eltitkolt gyerekedet.
Bálint torka kiszáradt, miközben a folyosó felől meghallotta Enci közeledő lépteit a kapualj irányából.