Szomszédi pajzs

Bálint kihúzta magát a keskeny ajtófedezékben, tekintetét az ügyvéd méregdrága nyakkendőtűjére szegezte. Nem engedhette, hogy Balog Henrik benyisson; ha meglátja Erikát vagy megsejti a gyermek jelenlétét, Dr. Szabó összeomlik, és a zsarolási háló azonnal kiterjed rá is.
– A doktor úr most nem fogad látogatókat – válaszolta Bálint kimérten, és egy fél lépést tett kifelé, megszállva a folyosó szűk térrészét. – Rendkívüli fertőtlenítés van odabent. Tisztelettel kérem, hogy fáradjon vissza a kapualjhoz.
Balog Henrik elnézően elmosolyodott, de a szemeiben jéghideg elszántság villant. Már épp felemelte a kezét, hogy félretolja a biztonsági őrt, amikor a lépcsőház felől felhangzott Székely Ricsi harsány, barátságos hangja.
– Henrik úr! De jó, hogy összefutunk! – kiáltotta Ricsi, miközben egy illatos, osztrák jelzésű kávéskartont egyensúlyozott a karján. – Meghoztam azt a bécsi pörkölést, amiről a múltkor beszéltünk. Dezső bá is lent van a portán, hozott friss tepertős pogácsát, pont magát kereste valami közműnyomtatvány miatt!
Ricsi laza, de határozott mozdulattal beékelődött az ügyvéd és Bálint közé. A csempészett kávé fűszeres illata egy pillanatra elnyomta a rendelőből áradó fertőtlenítőszagot. Henrik elkomorult, a szomszédok jelenléte elvette tőle a néma fojtogatás lehetőségét. Mögöttük halk kattanással zárult be a rendelő ajtaján a biztonsági zár: Dr. Szabó kihasználta a pillanatot.
– Úgy tűnik, ma szerencséje van, Bálint – sziszegte Balog Henrik, majd óvatosan megigazította a kasmírkabátját, és a lépcső felé fordult. – De a házban semmi sem marad sokáig rejtve.
Bálint fújt egy mélyet, miközben Ricsi kacsintott egyet, és átnyújtott neki egy doboz kávét. A szürke zóna szolidaritása megadta a kért haladékot, de a visszaszámlálás elkezdődött.