Paktum a rendelőajtóban

A kilincs határozottan megreccsent, a tejüvegen át kirajzolódó sötét árnyék pedig türelmetlenül közelebb lépett. Dr. Balog Henrik fagyos, kioktató hangja még a vastag faajtón keresztül is áthatolt a rendelő nyomasztó csendjén.
– Szabó doktor, tudom, hogy odabent van. A határidő lejárt, és a megbízóim nem várnak tovább.
Dr. Szabó homlokán kövér izzadságcseppek gördültek le, szemeiben a pánik és a gátlástalanság viaskodott. Bálint szorítása a csuklóján nem engedett, de az orvos egy kétségbeesett rándítással közelebb hajolt a biztonsági őrhöz.
– Ha most beengeded, mindent elveszítek! – sziszegte az orvos, miközben tekintete az iratszekrény mögött lapuló Erikára rezdült. – De ha eltünteted innen Henriket... ha nyersz nekem két napot, hallgatok. A gyerekről meg a barna borítékról is.
Bálint tüdeje összezárult. A döntés súlya ránehezedett a vállára, miközben a belső udvarra néző ablakon túl, a szemközti szárny harmadik emeletén felvillant egy lámpa: Marietta épp Ottó ablakához menekült a ház fojtogató légköre elől, de Bálintnak nem volt ideje a szomszédok drámájára. Neki a saját csapdájából kellett kiutat találnia.
Elengedte Szabó csuklóját, és egyetlen határozott mozdulattal kitárta a rendelő ajtaját – épp csak annyira, hogy széles vállával eltorlaszolja a bejáratot az ügyvéd elől. Balog Henrik meglepetten torpant meg az elegáns kasmírkabátjában, gúnyos félmosollyal az arcán.
– Maga mit keres itt, Bálint? – kérdezte az ügyvéd, miközben a szeme elkeskenyedett. – Úgy tudtam, a folyosón ügyel, nem a doktor úr magánügyeit fedezi.