Szikrák és lincshangulat

Ricsi még el sem tűnt a szuterén lépcsőfordulójában, amikor a másodfokról fülsiketítő, torzított gitárriff dördült el. Karesz csúcsra járatott Marshall erősítője megrázta az öreg falakat, a túlterhelt hálózat pedig másodpercekig sem bírta a hirtelen rohamot.
A földszinti főelosztó éles, kékes villanással robbant szét. Balog Henrik élre vasalt öltönyén egy pillanatra végigfutott a szikrák fénye, majd a Vászoly utca 6. teljes egészében vaksötétbe borult. Az égett műanyag fojtogató szaga pillanatok alatt elárasztotta a kapualjat.
– Kinyírta a rendszert! Megmondtam, hogy ez lesz! – üvöltött fel Fekete Zoltán a homályban, miközben a kapcsolószekrény finoman füstölt.
Fentről pánikszerű kiabálás és csapódó ajtók zaja hallatszott. Bálint a korlátot tapogatva rohant fel a második emeletre, ahol a telefonok szűk fénykévéi már bevilágították a körfolyosót. Dániel sápadtan állt a szomszédos lakás előtt, míg Gábor ököllel dörömbölt Karesz ajtaján. Enci a saját küszöbéről nézte a lincshangulatban gyülekező lakókat.
A felsőbb szintről Dr. Bordás András üvöltése visszhangzott le:
– R egyenlő U per I! Hányszor mondjam még?! Ha Tesla látná ezt a barbárságot, megforogna a sírjában!
Karesz lakásából ekkor már nem zene, hanem sűrű, csípős füst szivárgott ki a folyosóra.