Szikrák a vaksötétben — új hang

Bálint torka elszorult a tehetetlen dühgörcstől. Dr. Szabó cinikus zsarolása, Erika fojtott zokogása és a karjában fészkelődő csecsemő halk nyöszörgése egyszerre nehezedett a mellkasára. Mielőtt azonban felelhetett volna a követelésre, a padló baljóslatúan megremegett. Odakintről, a második emeletről mély, gyomrot rázó basszus morajlása söpört végig a bérház öreg falain. Karesz, a múltjában ragadt rockzenész részegen indította be a gigantikus Marshall erősítőit, amelyeket titokban Sipos Bendi nagyteljesítményű kriptobányász hálózatára kötött rá.
A falakból áradó vibráció másodpercek alatt elviselhetetlenné vált. A rendelő poros csillárja vadul kilengett, a lámpák sárgás fénye vibrálni kezdett. Szabó ijedten kapta el a tekintetét a konyakosüvegről, de már késő volt. Hatalmas, fülsiketítő csattanás rázta meg az épületet, kék fénnyel villanó elektromos ív hasított végig a vezetékeken, és a ház teljes áramhálózata egyetlen katasztrofális szikrázással összeomlott. Beállt a vaksötét.
A rendelőben csak a csecsemő ijedt sírása törte meg a hirtelen csendet. Erika reszketve hátrált a vizsgálóasztalnak, miközben a folyosón azonnal elszabadult a pokol. Dániel dühös kiáltásai, Gábor tehetetlen káromkodása és Enci felháborodott hangja visszhangzott a sötét lépcsőházban. „Ez a barom megint leégette a rendszert!” – üvöltötte valaki, és a feldühödött lakók vészjósló, lincshangulatú tömegként indultak meg Karesz ajtaja felé. Fekete Zoltán, aki ma is egész nap gyanakodva járőrözött a folyosókon, hiába próbált tekintélyt parancsolni a vaksötétben, a felgyülemlett rettegés és harag most gátszakadásszerűen tört utat magának.