Szikrák a vak sötétben

Bálint alig ért el a második emeleti folyosóig, amikor Karesz lakásából fülsiketítő, torzított gitárakkord csapott ki. A bukott zenész tövig tekerte a járatott Marshall erősítőt, fittyet hányva arra, hogy a kábeleit illegálisan csatolta rá Bendegúz túlterhelt kriptobányász hálózatára.
A hálózat azonnal megadta magát. Vakító, kék szikrafény villant a falak mentén, majd egy pattanással a teljes Vászoly utca 6. sötétségbe borult. Az áramszünet pillanatok alatt elnyelte a lépcsőházat: a földszinti elektromos retesz sziszegve kioldott, szabaddá téve az utat a rendelő felé, miközben fentről és lentről is pánikba esett sikolyok visszhangoztak.
– Ezt nem hiszem el! Megint az az átkozott erősítő! – üvöltötte Dániel a sötétben, miközben a korlátba kapaszkodva botorkált Karesz ajtaja felé. A szomszédok pillanatok alatt összecsődültek a vakító feketeségben; Várkonyi gúnyos, színházi orgánuma és Fekete Zoltán kétségbeesett kiabálása keveredett a lincshangulatba.
– Előbb a szuterénben terjedő gázszag, most meg ez a zárlat! Tönkreteszi az egész házat! – tombolt Fekete úr, miközben a felbőszült lakók már Karesz ajtaját döngették. Bálint a sötétben a földszint felé tapogatózott, tudva, hogy a kinyílt ajtók mögött Erika és a csecsemő védtelenné vált.