Éjszakai szállítmány a kapualjban

A földszinti kapualjban a koromsötét sem akadályozta meg Dr. Balog Henriket abban, hogy mint egy élre vasalt kísértet, a falhoz lapulva forgassa a kezében a Mátéék lakására megfogalmazott áron aluli vételi ajánlatot. Az ügyvéd pontosan tudta: a teljes káosz a legalkalmasabb üzleti klíma.
Bálint a korlátot tapogatva ért le a lépcső aljára, amikor a kioldott elektromos kapu felől hideg huzat és egy sietős magassarkú kopogása csapta meg a fülét. Varga Nóra surrant be a sötétbe egy óriási, gyanúsan nehéz bőrtáskával, amit úgy szorított a mellkasához, mintha a koronaékszereket mentené. Az utcán egy sötétített üvegű luxusterepjáró motorja mormogott, majd csikorgó kerekekkel elviharzott.
– Nóra? Maga az? – villantotta rá Bálint a telefonja halvány képernyőjét.
Nóra akkorát ugrott, hogy a táska pántja kicsúszott a kezéből. A padlóra nehéz puffanással zuhant le a motyó, és a félig nyitott cipzáron át három köteg valutapántos bankjegy csusszant ki a kőre.
– Csak merészelj egy szót is szólni! – sziszegte a lány élesen, miközben pánikszerűen kapkodta vissza a pénzt a sötétben. – Úgyis van elég bajod a saját nőiddel, Bálint!
Mielőtt Bálint válaszolhatott volna, Balog ügyvéd úr száraz, fanyar köhögése hallatszott ki a sötét sarokból:
– Milyen élénk itt az éjszakai élet... Ugye a kisasszony nem a felújítási alapot hozta el készpénzben?