Szikrák a sötétben — új fordulat

Dániel kijelzőjén még ott kísértett a zsaroló üzenet, amikor a szomszédos lakásból fülsiketítő, torzított gitárbőgés rázta meg a második emeleti folyosó padlóját. Karesz tövig tekerte a túlhajtott Marshall erősítőit, amelyeket illegálisan Bendegúz kriptobányász hálózatára kötött rá. A falak vibráltak a fülsértő akkordoktól, elnyomva a folyosón bujkáló suttogásokat.
– Ez a szerencsétlen teljesen megőrült! – nyögte dr. Szabó, miközben remegő kézzel a fülére tapasztolta a tenyerét.
A tomboló zaj alig tartott néhány másodpercig. A lépcsőházi főkapcsoló felől éles, kék szikraeső csapott ki, amit egy puskalövésre emlékeztető pukkanás követett. A folyosói lámpák egyetlen vakító villanással kiégtek, és a házat azonnal elnyelte a koromsötétség. Az áramkimaradás nyomán szúrós füst szaga terjedt el a gipszkarton falak között.
A vaksötétben azonnal kitört a pánik. A szuterénből Lugosi Jenő mély operaáriája zendült fel a homályban, míg a felső szintről Dr. Bordás kiabálása visszhangzott Nikola Tesláról és a háromhatvanas kenyérről.
– Karesz, gyere ki! Rágyújtod a házat a lakókra! – üvöltötte Szabó Gábor, miközben dühös léptekkel haladt a zenész ajtaja felé.
Enci ijedten nyitott rést a saját ajtaján, mobilja halovány fényével világítva meg a sötétben gyülekező, lincshangulatban forrongó szomszédokat. Dániel a falnak lapulva próbált láthatatlan maradni, miközben a zsebében lapuló telefon halkan rezegve emlékeztette arra, hogy a sötétség sem óvja meg a tegnap esti titkától.