Szikrák a sötétben — folytatás

A kapualjból felcsapó hideg huzat megmozgatta a faliújság szélét, de a rendőrök lépteit hirtelen elnyomta egy mély, gyomrot remegtető vibrálás. A második emelet felől a torzított gitárhang fülsértő gerjedése csapott le a lépcsőházra: Karesz megint tövig tekerte a csöves Marshall-erősítőt, mit sem törődve azzal, hogy a hálózatát illegálisan kötötte rá Bendi túlhúzott kriptobányász gépeire.
Mielőtt a földszinten tornyosuló járőrök bármit kérdezhettek volna a sarokba szoruló Dr. Szabótól, a falakban futó régi alumíniumvezetékek sercegni kezdtek. Éles, kénszagú szikraeső csapott ki az első emeleti kapcsolószekrényből, majd egyetlen tompa dörrenéssel az egész ház vaksötétbe borult. A kapualjban derengő kék villogó fénye is kihunyt, csak a koromsötét lépcsőház maradt és a rekedt, pánikos kiabálás.
– R egyenlő U per I, ezt minden idióta megtanulhatta volna az általánosban! – harsant fel a korlát mellől Dr. Bordás András dühös, pattogó hangja, ahogy a sötétben botorkálva próbált támaszt keresni. – Barmok! Tesla nem azért adta nekünk a váltóáramot, hogy egyesek szétégessék az egész tömböt!
A sötétség jótékonyan eltakarta Dr. Szabó kartondobozát, de Bálint számára a vakosító feketeség csak fokozta a csapdát. Odalent a rendőrségi zseblámpák éles fehér fénypászmái táncolni kezdtek a falakon, míg odafent, a második emeleti homályban mérges léptek dörögtek Karesz ajtója felé.