Szikrák a sötétben — árnyékban

Máté ujjai rágörcsöltek a Balog által átnyújtott hideg papírra, de még mielőtt megszólalhatott volna, a lábuk alatt mély, gyomorrontó vibráció futott végig a födémen. A második emelet felől a falakat rázó, torz gitárgerjedés hasított a sötétbe: Karesz ismét bekapcsolta a falbontó Marshall erősítőit. Senki sem sejtette a folyosón, hogy a bukott rockzenész illegálisan Sipos Bendegúz nagyteljesítményű kriptobányász hálózatára kötötte rá a berendezését, de a túlterhelt rendszer nem bírta tovább a kettős terhelést.
Hirtelen vakító, kékes villanás világította meg a lépcsőházat, amit egy fémes csattanás és az égő műanyag szúrós szaga követett a földszinti főelosztó felől. A ház utolsó áramkörei is végleg elhaltak, a teljes, kormos sötétség rátelepedett a folyosókra. Bianka kezében a gyertya reszkető fénye maradt az egyetlen támpont, megvilágítva a lány izzadt nyakát és Balog ügyvéd mozdulatlan, ragadozó arcélét.
– Mi volt ez? – sziszegte Bianka, miközben odalentről pánikszerű kiabálás tört fel a lépcsőházból.
A vaksötétben azonnal lincshangulat alakult ki. Dániel és Gábor dühödten indultak meg lefelé Karesz ajtaja felé, miközben a földszintről a rettegő, teljesen összetört Dr. Szabó András botorkált elő a rendelőjéből, mögötte pedig Erika húzódott a falhoz, kétségbeesetten csitítva a sötétségtől megrémült, síró csecsemőt. A lakók tehetetlen dühe és a feszültség a második emeleti folyosón csapódott össze, ahol Karesz zárt ajtaja mögül vészjósló csend és fojtogató ózonszag szivárgott.