A negyvennyolc órás opció

Máté a korlátnak támaszkodva hallgatta Fekete úr távoli méltatlankodását, de képtelen volt a törmelékes zsákokra figyelni. A sötétben dr. Balog Henrik lépteinek halk, mértéktartó koppanása közeledett felé a harmadik emeleti folyosón. Az ügyvéd a zseblámpája szűk fénynyalábjában éppen úgy festett, mint aki a saját, klimatizált tárgyalójában sétál.
– A változó kamatozású hiteleknél a harmadik elmaradt törlesztőrészlet után automatikusan felmondják a szerződést, Máté – szólalt meg Balog jéghideg, kimért hangon, miközben egy élre hajtott, hivatalos fejlécű iratot húzott elő a sötét szövetkabátjából. – A bank nem fogja megvárni a lakásfelújítás végét. Bianka kézműves vállalkozása pedig, ha jól értesültem, hónapok óta alig termel bevételt.
A kilences lakás ajtaja résnyire nyílt, s a falak mellől Bianka lépett ki egy imbolygó gyertyával a kezében. Szemei karikásak voltak a kimerültségtől és a feszültségtől. Odalentről, a félemelet felől Szabó Gábor túlbuzgó hangja hallatszott, amint sietve, gyanúsan túlzó tisztelettel köszöntötte a lépcsőn botorkáló idős Bordás professzort – Gábor mindent megtett, csak nehogy a professzor felesége, Etelka felbukkanjon a sötétben.
– Mit akar tőlünk, Balog úr? – kérdezte Bianka rekedten, a gyertyát remegő kézzel Máté alakja felé emelve.
– Egy méltányos kiutat a csődből – felelte az ügyvéd, s a hideg papírt határozott mozdulattal Máté mellkasához nyomta. – Nyolcvan százalékos áron átveszem a követelést a hitelezőtől. Maguk azonnal mentesülnek a végrehajtási költségektől, cserébe negyvennyolc órán belül aláírják az elővásárlási opciót. Hétfő reggel már a végrehajtó kopogtat.