Szikrák a másodikon — új hang

A feszült szóváltást hirtelen mély, a falakat megremegtető torzított gitárbőgés vágta át. A második emeletről leszakadó hangerő belerázta a gang korlátját a vakolatba: Karesz reflexből csavarta maximálisra a Marshall erősítőt, fittyet hányva a házban pattanásig feszült hangulatra. A csapolásra kötött illegális vezetéken keresztül az áramfelvétel pillanatok alatt elérte a kritikus pontot, szinte felrobbantva Sipos Bendi lakásában a túlhajtott bányászgépek hálózatát.
A folyosói izzók kétszer felvillantak, majd a földszinti villanyóraszekrény felől fülsiketítő dörrenés és kék szikraeső kíséretében elszabadult a vaksötét. A ház teljes elektromos hálózata egyetlen másodperc alatt kiégett. A koromsötét lépcsőházban sikolyok csattantak, az égő műanyag és megperzselt réz szúrós szagát azonnal felkapta a huzat.
Enci a korlátba kapaszkodva dermedt meg a homályban, miközben a sötétből szapora léptek csikordultak. Szabó Gábor káromkodva botladozott felfelé a lépcsőn, mobiltelefonja gyenge, vibráló fényét a másodiki folyosóra irányítva. Kelemen Dániel az ajtóját kivágva lépett ki a sötétbe, arcán a felgyülemlett düh és a tehetetlenség torz fintorával.
„Ugye csak viccel ez a szerencsétlen?!” – ordította Gábor, ahogy Dániellel szinte egyszerre nyomultak Karesz lakásának ajtója felé. Néhány másodperc alatt lincshangulat gyűlt a zárt tölgyfa ajtó előtt a vaksötétben, miközben a falak mögött még sercegtek a túlhevült vezetékek.