A vádak sűrűjében

A sötétségből hirtelen előlépő Marietta alakja megállította a reszketeg léptekkel lopakodó Dr. Szabót. A lány szemei hidegen csillogtak a gang tompa fényében, ujjai között egy üres, kórházi pecséttel ellátott ampullát szorongatott. „Meddig akar még falazni anyámnak, doktor úr? Vagy inkább kérdezzem meg Balog urat a tegnap esti elszámolásról?” – vágta oda halkan, de kíméletlen éllel. Dr. Szabó arca hamuszürkévé vált a félelemtől, keze önkéntelenül a zsebébe süllyedt, ahol a megmaradt recepttömböt rejtegette. Pontosan tudta, ha a hatóság vizsgálódni kezd a lakossági bejelentés miatt, az ő praxisa lesz az első, ami odavész.
A közeli ajtóból kilépő Enci rémülten húzta össze magát a folyosó korlátjánál. Látta a feszült jelenetet, és a torkában dobogott a szíve: ha a katasztrófavédelem és a rendőrség emberei ellepik a lépcsőházat, Bálint tegnap éjjeli titka és az elrejtett barna boríték is napvilágra kerül. Nem messze tőlük Bartha Zsófia dühösen fújta ki a zsálya füstjét, szinte rárontva az orvosra. „Maga mérgezi ezt a házat, Szabó! Maguk és a titkaik hozzák ránk a bajt!” – kiáltotta dühében, miközben a sötét sarokban megbúvó Várkonyi néma, gúnyos mosollyal rögzítette emlékezetében a kibontakozó dráma minden egyes rezdülését.