Pattanásig feszült homály

A folyosón eluralkodó zűrzavarban a mobiltelefonok vibráló fényei kísérteties sziluetteket rajzoltak a málló vakolatra. Míg a felbőszült lakók Karesz ajtajánál követeltek számonkérést, a gang árnyékosabb szegletében Marietta kihasználta a vaksötétet: határozott léptekkel szorította a korlátnak a láthatóan rettegő Dr. Szabó Andrást. Az alkoholista háziorvos zsebében ütemesen csörögtek a pirulásfiolák, ahogy megpróbált elhúzódni, de a lány halk, fojtott hangon szegezte neki a kérdéseit a hamis receptekről.
Nem messze tőlük Enci a hideg falhoz lapulva hallgatózott. A szíve a torkában dobogott: tudta, ha Szabó doki megtörik, Bálint összes eltitkolt ügye – és az ő saját szerepe is – lelepleződik a ház előtt. Erika a lépcsőforduló sötétjében meghúzódva, fojtott lélegzettel figyelte a drámát, miközben Bartha Zsófia a kilences lakás ajtajában állva, reszkető kézzel próbált zsályafüstölőt gyújtani. Zsófia dühös, de riadt pillantásokkal szórta átkaival a folyosói káoszt.
Ekkor a földszint felől egy nagy teljesítményű akkumulátoros lámpa éles, vakító fénykévéje vágott át a füstös sötétségen. Kovács Tibor nehéz, kimért léptekkel ért fel a másodiki lépcsőfordulóba. Az idős villanyszerelő arca torz volt a felgyülemlett dühtől és a szagból pontosan beazonosítható megperzselt szigeteléstől.
„Elment a maradék józan eszetek is?!” – dörrent meg Tibor bá hangja, elhallgattatva a gyülekező tömeget. „Odalent szétégett a teljes főelosztó! Az egész ház egyetlen szikrától porig éghet, ti meg itt marjátok egymást a sötétben!”
A szavait kísérő némaságban Fekete Zoltán hűvös, kimért léptekkel jelent meg a lépcső tetején, és a telefonja fényénél szó nélkül jegyzetelni kezdett. A vaksötétben a tegnap esti titkok nem elmerültek, hanem fojtogatóbbá váltak, mint valaha.