Szikrák a másodikon

Dániel száját már meglódította volna a védekező reflex, de a felelet helyett egy fülsiketítő, torzított gitárakkord robbant be a folyosó fojtogató csendjébe. A falak megremegtek: Radó Károly a szomszédos lakásban tövig tekerte a Marshall erősítőjét, figyelmen kívül hagyva a hálózat ingadozását.
– Ez a barom megint megőrült! – sziszegte Ricsi, és dühösen a szomszéd ajtó felé fordult.
A gitár bömbölése azonban nem tartott tovább két másodpercnél. A másodiki emeleti elektromos kötődobozból éles, pattogó szikraeső csapott ki, amit csattanó dörrenés követett. Bendegúz túlhajtott kriptobányái és Karesz illegálisan rákötött erősítője egyszerre rántották le a rendszert. A kismegszakítók sorban leoldottak, és az egész bérház egyetlen szempillantás alatt vaksötétbe borult. A folyosót azonnal elárasztotta az égett műanyag és a forró réz fojtogató szaga.
– Mi a fenét műveltek már megint?! – ordított fel a sötétben Szabó Gábor, ahogy kirontott a lakásából. Másodpercek alatt léptek zaja és felháborodott kiabálás töltötte meg a lépcsőházat, Enci pedig a telefonja vakító vakujával világított egyenesen Karesz félig nyitott ajtójára. A lakók lincshangulatban gyűltek köré.
Dr. Balog Henrik hűvös eleganciája egy pillanatra megbicsaklott, ahogy a tolongó tömeg visszaszorította a korláthoz. Dániel a falnak lapulva figyelte a vaksötétben kitörő káoszt: a hirtelen áramkimaradás elnyelte az ellene szegezett kérdést, de a feszültség a sötétben csak még fojtogatóbbá vált.