Kétségbeesés a vaksötétben

A koromsötét lépcsőházban egymásnak feszülő lakók kiabálását éles, kétségbeesett női sikoly vágta át a földszint felől. Ida rohant fel a korlátba kapaszkodva, telefonja imbolygó vakufényével pásztázva a kavargó füstöt. A kezében Miri rózsaszín iskolatáskáját szorongatta.
– Miri! Látta valaki a kislányomat? – zihálta az asszony, hangjában kétségbeesett rettegéssel. – Nincs a boltban, és az udvarról is eltűnt! Órák óta nem látta senki!
A Karesz ellen készülő lincshangulat egyetlen másodperc alatt csapott át dermedt riadalomba. Székely Ricsi elengedte a gitáros ajtaját, dühös tekintetéből hirtelen gyanakvás és feszültség villant. Dr. Balog Henrik hűvös eleganciával simította el zakóján a ráncokat, de szeme lassan végigsiklott a fordulóban állókon.
– A gyerek nem kóborol el ok nélkül – sziszegte Ricsi, éles pillantást vetve a sötétben lapuló Dánielre. – A szuterén környékén látták utoljára!
Dániel gyomra görcsbe rándult. A szomszéd ház nyitott ablakában Marietta egy pillanatra megtorpant, mielőtt visszahúzódott volna Ottó szobájának csendjébe. Eközben az ex-légiós a korlátba kapaszkodva hallgatott: sötét tekintetéből tiszta félelem sugárzott, ujjai fehéredtek a vascsövön. Tudott valamit a lentről jövő zajokról, mégsem mert megszólalni.