A petróleumlámpa fénye

Ricsi nem teketóriázott tovább: zseblámpát rántott a dzsekijéből, és a vakító fénysugárral egyenesen a szuterén felé vezető korhadt lépcsőfokokat célozta meg. Ida zokogva követte, miközben az ex-légiós reszkető kézzel intett nekik, hogy álljanak meg.
– Nem a sötét a gond lenn – nyögte ki a volt katona, hangjában nyers rettegéssel. – Valaki elreteszelte a pincerendszer szellőzőjét.
Ekkor nyílt ki nyikordulva a félemeleti ajtó, és Dr. Bordás András botorkált ki egy régi viharlámpással. Az idős professzor hűvös racionalitással mérte végig a pánikoló társaságot.
– Uraim, a rettegés nem helyettesíti a fizika törvényeit – dörögte Bordás bácsi, miközben az égett szagot szimatolta. – R equals U divided by I, ezt minden embernek tudnia kellene, de a pince gázkoncentrációjához nem diploma kell, hanem józan ész! Ha a szellőző zárva van, lenn megrekedt a levegő.
Dr. Balog Henrik karba font kézzel, jéghideg mosollyal lépett a lépcsőfordulóba.
– Ha a gyermek a lezárt közös helyiségben van, a jogi felelősség a társasházat terheli – jelentette ki méricskélő hangon. – Különösen a szuterént illegálisan használókat.
Marietta az emeleti forduló árnyékából figyelte a jelenetet, és a szíve a torkában dobogott. Pontosan tudta, mi lapul odalent a félhomályban: az anyja által eltulajdonított gyógyszeres dobozok. Ha Ricsiék betörik a pinceajtót Mirit keresve, nemcsak a kislányra bukkannak rá, hanem a családjuk végzetes titkára is.