Sárgult iratok a lépcsőházban

Dr. Balog Henrik a lépcsőfordulóba érve megállt, és kimért eleganciával igazította meg a nyakkendőjét. Tekintete végigsiklott Ricsi gyanús kartondobozán, mielőtt Dánielre szegezte volna hideg, kiszámított pillantását.
– Úgy látom, kevesen alszanak nyugodtan ezen a délelőttön – mondta Balog halk, mégis fojtogatóan magabiztos hangon. – A katasztrófavédelem lenti ellenőrei már a szuterén gépészetét fotózzák. Ha Fekete úr nem tud felmutatni érvényes jegyzőkönyvet, perceken belül lezárják az egész alsó szintet. Meglepő lenne, ha a lakók zsebe bírná ezt a hirtelen bírságot.
– Ugyan már, ügyvéd úr, ne fesse a falra az ördögöt! – lépett közelebb Ricsi, miközben laza mozdulattal a korlátra támaszkodott. – Lugosi művész úr már lenn van a kazánháznál. Előbányászott a kopott bőröndjéből néhány eredeti, sárgult tervrajzot még a hetvenes évekből. Azt ordítja a hatóságiaknak, hogy a gépészeti hiba a kivitelező negyvenéves bűne, nem a mienk.
Balog szája sarkában gúnyos mosoly bukkant fel, de a szeme jéghideg maradt.
– Egy lecsúszott bariton papírjai aligha állítják meg a végrehajtást, Ricsi – felelte hűvösen, majd közvetlenül Dániel felé fordult. – Kivéve persze, ha akad a házban valaki, aki digitálisan is igazolni tudja a gépészeti átalakítások dátumait. Kelemen úr, ön nem bukkant véletlenül valami érdekesre a szervereken az éjjel?
Dániel szívverése kihagyott egy ütemet. A folyosó fojtogatóan szűkké vált: a szuterénben forrongó hatósági botrány és a tegnap esti titkos adatátvitele hirtelen összeért.